Sajnáljuk!

Sajnos ezen a héten se tudunk új részt felrakni, mert ezen a héten lesznek a szóbelik, de megpróbálunk minél hamarabb egy átlagosnál hosszabb részt.
Ezt már láttátok? Ha még nem akkor mindenképpen nézzétek meg mert nagyon jó. 
 Itt az első rész(magyar felirattal):

És a második:

Addig is vigyázzatok magatokra és szurkoljatok nekünk!
És ne feledjétek, már csak 3 napot kell várni a One way or another megjelenéséhez.

Köszönjük! :)

Kedves olvasóink!
 










Nagyon köszönjük a több mint 2000 oldalmegjelenítést!

 Szeretünk titeket! <3
Brigi, Eszti és Heni

48. fejezet by:Eszti

Kedves olvasóink!
Az találtuk ki az 50. rész megünneplésére, hogy ha szeretnétek írjatok komiba szavakat (bármilyet xD) és mi azokat fel fogjuk használni a részhez.
A szavazásról se feledkezzetek meg, kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre. 

*Sam szemszöge*

A torta sütése elég sokáig elhúzódott, így körülbelül fél 2 után fejeztük be, de még lehetett volna így is tökéletesíteni. Igaz amennyi kávét megittunk közben, hogy nehogy kihagyjunk valamit nem hiszem,hogy hamar aludni fogunk, de mi meg próbáltuk...   

*Ash szemszöge*

Reggel mindenki viszonylag korán kelt (kivéve Lou). Kivittük a nappaliba tegnapi remekművünket, az ajándékokat és így vártunk Louis-t. Mikor már vagy fél órája vártuk, hogy lejöjjön, úgy döntöttem, hogy felmegyek és felkeltem.
-Na jó srácok, én felmegyek és felkeltem, mert ma még más dolgunk is van.
-Várj! - kiáltott utánam Harry - Én akarom ébreszteni.
-Akkor menj te, de azért kedvesen. Mégis csak szülinapos - szóltam utána, de ezt már valószínűleg nem hallotta.
Pár perccel később egy óriási Jó reggelt kiáltást hallottunk.

-Asszem hatásos volt az ébresztés - jött le Harry a lépcsőn, mint aki jól végezte dolgát.

*Louis szemszöge*

9 óra körül keltem fel. Rendbe szedtem magam és kicsit kómás fejjel lementem a többiekhez.
-Boldog szülinapot Louis! - mondták egyszerre mikor leértem.

Mindenkinek megköszöntem egyesével majd megkaptam az ajándékokat.
-Emberek, lassan menni kéne kéne készülődni. Ebédre azért illene odaérni - mondta Brooke miután már 1 órája beszélgettünk.
Mindenki elment öltözni. Nekünk fiúknak egész gyorsan ment, de a csajok elég sokat szarakodtak. Megérte az  a rengeteg idő amit az öltözésre szántak, mert gyönyörűek voltak.
Ash ruhája: (by:  Heni)

Kim ruhája: (by: Heni)

Sam ruhája: (by: Heni)

Dani ruhája: (by: Heni)

Brooke ruhája: (by: Heni)

Végül mikor mindenki kész volt elindultunk, hogy mindenki a saját családjánál ünnepeljen.

Kb. 1,5 óra utazás után meg is érkeztem Doncasterbe. 
Már nagyon   vártam, hogy végre lássam a családomat.
Mikor beléptem az ajtón Daisy és Phoebe rögtön a nyakamba ugrottak.
-Sziasztok! - köszöntem mikor az ikrek letaktam.
-Szia bátyó! Jó, hogy újra itthon vagy. Ja és boldog szülinapot! - jött le Lottie köszönni.
-Jajj de jó, hogy végre megérkeztél! Hogy vagy? Mi újság veletek? A többiek jól vannak? - bombázott anya a kérdéseivel.
-Üljünk le és mindenről mesélek - vetettem fel az ötletet.
Bementem a nappaliba, de a többiek furcsa módon nem jöttek utánam. Nem nagyon zavartattam magam, leültem a kanapéra és írtam egy sms-t Ash-nek, hogy megérkeztem. 5 perc várakozás után úgy gondoltam megkeresem eltűnt családtagjaimat. Nem jutottam messzire, mert épp akkor jöttek be a nappaliba.
-Boldog szülinapot! - mondták egyszerre.
Legelsőnek Felicit jött oda hozzám egy tortával a kezében. Két puszi után odaadta a répatortát és az ő ajándékát. Mindenkinek megköszöntem az ajándékokat, majd leültünk egy kicsit beszélgetni.
-Na gyerekek, ideje, hogy ebédeljünk. Közben még úgyis tudunk beszélgetni - mondta anya. Mindenki felállt és az étkező felé vette az irányt.
Megebédeltünk, majd kezdetét vette az ajándékozás.

*Sam szemszöge*

Miután felköszöntöttük a szülinapost mindenki elment öltözni. 
Egy kicsit azért izgulok. Legutóbb az esküvőn találkoztam a családommal. Akkor még nem volt ekkora a hasam. Igaz, hogy tudnak róla, de mégis más ha már látják is rajtam...
Rövid utazás után meg is érkeztem. Ahogy elnéztem otthon már nagy volt a nyüzsgés. Erőt vettem magamon és bementem a házba. Anyáék idén is nagyon szépen feldíszítették a házat.

-Sziasztok! Megjöttem - köszöntem be a konyhába.
-Szervusz kicsim. De megnőtt itt valakinek a pocakja - köszönt anya nevetve. Valahogy éreztem, hogy megjegyzést fog tenni a hasamra... Na nem baj, Karácsony van ilyen kis semmiségeken most nem kapom föl a vizet.
-Drága testvéreim hol vannak?
-Valószínűleg a szobájukban.
-Fölmegyek hozzájuk egy kicsit ha nem baj.
-Dehogy baj, menj nyugodtam.
Először Sarah-t látogattam meg.
-Szia hugi! - köszöntem neki.
-Hello! Milyen nagy lett valakinek a hasa.
-Köszönés után mindenki a hasamra tesz valami megjegyzést?
-Nagyon úgy tűnik, de kisfiú vagy kislány lesz? És mikor fog születni? - bombázott kérdéseivel Sarah.

-Várj, egyszerre csak egy kérdést! Szóval nem lehet tudni, hogy kisfiú vagy kislány lesz. Az orvos azt mondta lehet, hogy ikreim lesznek. És egyszer amikor úgy gondolja majd megszületik. Még ezt sem lehet tudni.
Még egy kicsit beszélgettünk, majd úgy döntöttem megnézem, mit csinál az ikerpár másik fele.
-Hello Alexis! Hogy vagy?
-Szia Sam! Köszi megvagyok. És ti? Hogy van a legkisebb családtag?
-Köszi jól vagyunk, te vagy az első aki köszönés után nem azt mondja, hogy mekkora lett a hasam.
-Ohh... és ez most akkor jó?
-Igen - mondtam mosolyogva.
-Gyerekek gyertek, az ebéd az asztalon van - kiáltott fel anya az emeletre.
Anyu karácsonyi ebédje most is nagyon finom volt. 

Miután azt megettük eljött az ajándékozás ideje. Gyorsan előkerestem az ajándékokat és átadtam leendő tulajdonosuknak.
Sarah ezt kapta:

Alexis ezt kapta: 

*Kim szemszöge*

Miután fölvettem a már tegnap kikészített ruhámat 

Brooke-kal és Liam-mel elindultunk haza. Kicsit furcsa lesz, hogy ennyien Karácsonyozunk együtt, de végülis egy család vagyunk...
Mikor megérkeztünk kicsit még feszült volt a hangulat, mert még voltak olyan emberek akik egyáltalán nem ismerték a másikat. Ebéd közben hamar összeismerkedtünk és rájöttünk, hogy elég sok közös vonásunk van. Majd jött a várva várt ajándékozás.
Emma húgom ezt kapta tőlem: 

Hannah pedig ezt:

*Ash szemszöge*

Már nagyon várom, hogy végre otthon legyek. Tudom, hogy hülyén hangzik, de már hiányoznak a tesóim, a mindennapos veszekedések.
Gyorsan felvettem a ruhámat és már indultam is haza. 
Otthon anya már nagyon várt. A tesóim kevésbé, de azért elvileg nekik is hiányoztam.
Amíg anyu az ebéddel volt elfoglalva, addig én felmentem a tesóimat boldogítani.
-Helló öcsi, mizus veled? -kérdeztem 18 éves öcsémet, David-et.
-Szia, semmi - kaptam a rövid, tömör választ.

Hát igen, az öcsém még mindig ugyanolyan kocka, mint amikor még itthon laktam. Most is valami lövöldözős játékkal játszott.
Pár percig egyikünk se szólalt meg. Én úgy döntöttem megnézem a húgomat is.
-Na további jó kockulást, megyek megnézem Emily-t is.
-Szia Emily! Hogy vagy?
-Hello! Köszi jó, és te?
Ő is maradt olyan facebookmániás, mint volt, 

de vele legalább lehet beszélgetni.
-Megvagyunk. És hogy állsz a fiúkkal? Van már barátod? - érdeklődtem. Ezután a mondat után kicsit elszomorodott, majd válaszolt.
-Nem, nincs barátom.
-És olyan aki tetszik?
-Hát, van egy fiú a suliban, aki nagyon helyes, de szerintem azt se tudja rólam, hogy létezem.
-Azért ne csüggedj! Én se hittem volna, hogy egyszer Louis Tomlinson lesz a barátom. Na és a fényképezés iráni szenvedélyed még megvan?
-Persze, imádok fényképezni. Ha akarod mutathatok már képet.
Amikor megtudtam, hogy még mindig szeret fényképezni nagy kő esett le a szívemről, ugyanis egy fényképezőgépet vettem neki Karácsonyra. Emily megmutatott pár képet amit ő csinált (nagyon szépek voltak). Nem akartam a nyakán lógni ezért lementem segíteni anyának a konyhába.
-Segítsek valamit? - kérdeztem.
-Hát, ha megterítenél azt megköszönném - kaptam a választ, majd elkezdtem teríteni.
Mire végeztem, az ebéd is készen volt. Felmentem szólni drága testvéreimnek, hogy kész az ebéd. David rögtön rohant le. Hát igen, a fiúk már csak ilyen éhenkórászok.
Ebéd alatt nagyon sokat beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy majd valamikor ők is eljönnek hozzánk.
Mint minden évben most is ebéd után adtuk oda az ajándékokat.
Én ezt adtam Emilynek:

És ezt Davidnek: