37. fejezet by: Brigi

*Brooke szemszöge*

Nagyon izgulok hogy fognak fogadni a többiek. Kim azt mondta most nem tartozom a kedvencek közé, de megkérte őket, hogy ne legyenek bunkók velem. Remélem az igazi énem jobban fog nekik tetszeni...

Na megérkeztünk. Mély levegő, nyugi. Nem lesz semmi baj...

...Az első akit megláttam, Zayn volt. Még mindig ugyanolyan helyes, állapítottam meg.

Utána már mindenki lejött, hogy üdvözöljön engem. Láttam érzelemmentes arcot, de láttam kicsit haragosat is. Valószínűleg az ikrem legjobb barátnői még nem teljesen tették túl magukat azon, hogy Kim nem volt őszinte hozzájuk.

 

*Sam szemszöge*

 

Engem nem érdekel Brooke érkezése.... más foglalkoztat.

-Kajás vagyoooook! -nyöszörögtem.

-Azt a rohadt! Pontosan 12 perce ettél utoljára. Lassan lekörözöd Niall-t. -vigyorgott rám Dani.

-Ananászt akarok enni! -nyávogom.

-Imádom a tomboló hormonjaid... -jelenti ki ironikusan Kim.

-Végül is télen nem vészes elmenni, és ananászt venni... áááá, dehogy. -mondja Harry, majd kiröhög engem.

 

~késő éjszaka~

 

*Ash szemszöge*

 

Louis mellkasán fekve pihenek, már-már alszok, mikor érzékelem, hogy valaki fölém hajol. Nincs sok választásom... vagy tettetem az alvást és leszarom, hogy ki az és mit akar, vagy kinyitom a szemem és megnézem ki mer engem ilyenkor zavarni. Az utóbbinál döntöttem.

-Zayn, mit keresel itt ilyenkor? -nyitottam ki a szemem.

-Eljössz velem sétálni? -kérdezte meg aranyos arccal.

-Csak sétálunk és beszélgetünk. -jelentettem ki határozottan.

-Jólvan... még úgyis van mit megbeszélnünk. -mondja, majd felhúz az ágyból.

~séta közben~

-Ash, az a csók... Ömm... szeretnéd, hogy megtörténtté nyilvánítsuk? -kérdezte tőlem Zayn zavartan.

-Élvezted? -kérdeztem vissza.

-Nem hazudok... eléggé. -válaszolt szégyenlősen.

-Zayn... én tényleg nagyon-nagyon bírlak. Igazából fogalmam sincs, hogy mi legyen. Nemrég (najó, régebben...) is részben miattad mentem el. Egyszerűen képtelen vagyok pontosan dönteni köztetek... mindig elbizonytalanodok.

-De... jó érzés volt mikor megcsókoltalak? Mert visszacsókoltál... -nézett rám szívdöglesztően mosolyogva.

-Imádom mikor így mosolyogsz rám... -kezdtem olvadozni.- Igazából az a baj, hogy te és Lou... ti teljesen különbözőek vagytok. Ezért vagyok bizonytalan.

-Látom fázol. -simított végig a hátamon.- Még van egy mondanivalóm, utána megyünk. Szóval, igazából ez a mosoly csak a te számodra létezik... én szeretlek, és hajlandó vagyok várni rád, és a döntésedre.

-Aranyos vagy! Még ezen töprengenem kell (ismét), de most menjünk. -indítványoztam, mert már majdnem megfagytam.

 

*-Ön, Ashley Adams, vétett a törvény ellen. -hallok egy mély, érces hangot.

-Dehát... mit tettem? -kérdezem kétségbeesetten.

-Bárhogy is próbálja tagadni, már megtette... a törvény is kimondja, maga egy RIBANC!!*

Borzasztóan forgolódtam éjszaka, minden ágyneműm leesett az ágyról. Nem csodálom... egy ilyen álom után! Muszáj felelősségteljesen döntenem, hogy ne gyötörjön a lelkiismeret...

 

~reggeli után~

 

*Niall szemszöge*

 

Végre! Már csak 1 lépés hiányzik az esküvőnkhöz: Sam igene. Egész tegnapi nap ezen agyaltam, és rájöttem, valami nagyon különleges helyen kell megkérnem a kezét. A gyűrűt már kiválasztottam, lánykérési helyszínt elterveztem, esküvőt majd ketten szervezzük... már csak egy tökéletes alkalmat kell találni arra, hogy megkérjem a kezét.

 

 

~a lánykérés után~

 

*Sam szemszöge*

 

Mi érdekel jobban? Hogy mennyire lepődtem meg Niall kérdésén? Nagyon. Hogy mi volt a válaszom? Ez egyértelmű, igen.

-Csajooook! -nyújtottam el az o-t, magamhoz hívva a lányokat.

-Mi az, Sam? -kérdezte meglepődve Dani.

-Menyasszony vagyok, ti pedig koszorúslányok! -jelentettem be fülig érő, levakarhatatlan vigyorral az arcomon.

-De hiszen ez nagyszerű! Mikor megyünk el kiválasztani a ruhát? És mikor lesz az esküvő? -örült Kim is, velem együtt.

-Ha gondoljátok, most elindulhatunk ruhát venni! -kacsintott Brooke, majd egyből el is indultunk vásárolni. Valószínűleg mindenki olyan izgatott amiatt, hogy milyen ruhája lesz, mint én.