35.Fejezet by: Heni

~ a bál végén, hazafele~

*Ash szemszöge*

Josh visz haza minket a kocsijával. Itt ülök a hátsó ülésen, és eszembe jutott egy pompás ötlet. Bemutatom Josh-t a fiúknak! Kíváncsi leszek mit szólnak majd hozzá....
Hát.. mikor bemutattam Josh-t Loui és Zayn elég furin nézett ránk. Louis-zal találkozott a tekintetünk, szeméből féltékenység, szerelem és remény keverékét sikerült kiolvasnom.
-Nekem most mennem kell! Örülök, hogy találkoztunk! -szólalt meg Josh, majd ki is penderült a bejárati ajtón.
-Honnan ismered? -kérdezte meg Niall.
-Suliból? -hangzott kérdésnek a válaszom.
-Jó barát vagy több? -nézett mélyen a szemembe a barátom.

-Lou, ő csak egy szimpla barát... Ne aggódj emiatt!

~este~

*Kim szemszöge*

Már mindenki a szobájában van, mikor Sam hirtelen elordítja magát:
-Gyertek ideee! -hangja nagyon zaklatott. Vajon mi történhetett?
-Itt vagyunk, mi a baj, Sam? -ugrok mellé egyből.
-...Terhes vagyok!

Körbenézek. Erre a kijelentésre mindenkinek az álla a padlót súrolja.. aki ezt elsőre megemésztette, az Niall volt.
-Ugye én vagyok az apa?

-Nem... a gumicukroszacskó! Szerinted? -kérdeztem meg én egyből, mondandóm elejét elröhögve.
-Fuu... mi lesz velünk a következő kilenc hónapban?? -kérdezte kissé bepánikolva Sam Niall-től.
-Most menjünk aludni, kicsim. Majd szépen minden elrendeződik, te és én pedig csodás szülők leszünk, hidd el! -mondta bátorítóan Niall, majd barátnőjét átölelve felmentek a szobájukba. Ezek után mi is elkezdtünk oszolni.
A történtekről még sokáig beszélgettünk a szobánkban Harry-vel.
-Szerinted akkor összeházasodnak? -kérdeztem.
-Nagyon valószínű. A leánykérés pedig bizonyára nagyon romantikus lesz... Niall már csak olyan fajta.

-Tudod, én igazán örülni fogok annak a kisgyereknek. Hátha tőle egy kis nyugi és béke száll majd a házra.

~reggel~

*Ash szemszöge*

Elhatároztam, hogy a mai napom csakis Zayn-re fordítom. Muszáj visszatérnie az emlékezetének!

~a parkban egy padon~

*Zayn szemszöge*

Ash-el a nagyon jól telt a nap eddigi része. Sétáltunk a parkban, bekaptunk egy fagyit és sokat mesélt. Mesélt nekem mindenfélét, hátha eszembe jut valamelyik elhangzott emlékemtől valami.
Tudjátok, bármennyire is nem ismerem Ash-t, megtetszett nekem. Már azóta így érzek, mióta megláttam az ágyamon ülve. Hiába nem tudok már róla semmit a balesetem óta, én beleszerettem.
Hirtelen elkezdtem közeledni az arcommal az ő arca felé... nem ellenkezett.

Megcsókoltam. Meg kell mondjam, csodálatos volt.... olyan érzés kerített hatalmába, mintha mindig is erre vártam volna... mintha ezzel teljesült volna valamiféle vágyam. Ekkor a fülembe súgta:
-Tudod, attól hogy akkor Louis-t választottam, még nem biztos hogy téged nem szeretlek....
Szavai után mintha áramütés ért volna.. hiszen emlékszem! Emlékszem mikor választania kellett, mert mindketten szerettük, arra is emlékszem mikor Louis nekivágta az ajtót. Még az is eszembe jutott, mennyire parázott Harry a Kim-mel való randija előtt... félt, hogy elront valamit. Minden apró részlet, minden jelentéktelen esemény eszembe jutott.
-Ash! Emlékszem! Mindenre, de mindenre! -kiáltottam boldogan, majd jó szorosan megöleltem.
-Ezt el kell újságolnunk mindenkinek! Induljunk haza. -határozta el mosolyogva.
-De várj... ez.. köztünk....
-Majd megbeszéljük, most irány haza. -vágott a szavamba, majd beszálltunk a kocsiba.

~otthon~

*Sam szemszöge*

Nagyon örülök annak, hogy Zayn a régi. Mégsem tudok most a többiekkel örülni, annyi kérdés kavarog a fejemben. Megtartsam? Csak meg kéne... Ha meg is tartom, biztos hogy fel tudom nevelni? Nem korai még a gyerekvállalás az én koromban?
Sok kérdésem van... de ki segít a megválaszolásukban?