46. fejezet by: Brigi

Kedves olvasóink!
Az találtuk ki az 50. rész megünneplésére, hogy ha szeretnétek írjatok komiba szavakat (bármilyet xD) és mi azokat fel fogjuk használni a részhez.
A szavazásról se feledkezzetek meg, kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre.

Nap végére eléggé kifáradtunk. Liam jött értünk a pláza elé.
 
 Kim a hazafelé úton el is aludt. Nem akartuk felébreszteni így inkább bevittük a házba. Csak nem fog megharagudni ha nálunk alszik. Harry felajánlotta, hogy aludhat az ő szobájában és ő meg majd alszik lenn a kanapén.  
 
Mindenki gyorsan elvégezte esti tevékenységét és elment aludni.

*Harry szemszöge*

Még lefekvés előtt benéztem a szobámba... Kim édesen aludt az ágyamon. Szerettem volna bebújni mellé, de nem tehettem. Jogosan haragszik rám, és én tűrni fogom, ha keresztül néz rajtam. És várom amíg ki nem békül... hiszen én szeretem!

~reggel~

*Ash szemszöge*

-Jó reggelt, Loui! -ülök fel az ágyunkban, és nézek rá az engem mosolyogva bámuló barátomra.
-Neked is, kincsem! Elmegyünk futni?
-Futni? Utálok... -ekkor Louis rám néz cuki kutyapofival-
 
 Minek akarsz futni menni? -mosolyodok el.
-Most felébredtem és rájöttem, hogy nem ártana egy közös futás.
-Na jóóó.... attól még, hogy utálok futni, az nem azt jelenti, hogy rossz is vagyok benne! -kacsintok rá, majd kipattanok az ágyból és bemegyek a fürdőbe, hogy felgumizzam a hajam és átöltözzek.
Ezt vettem fel a futáshoz: (by Heni)

 

-Kész vagyok! -szóltam, és elindultunk egy kicsit mozogni. Louis is hasonlóan öltözött fel, mint én.

~futás közben~

-Még csak kocogtunk! Verseny a sarokig? -kérdezi tőlem a fiú.
-Na jó... -egyezek bele és belerakom fülesem egyik felét a fülembe, hogy szóljon a zene a futáshoz.
-Rajta! -kiáltja és már el is indul.
-Louiiiiis...csaló vagy! -futok utána.
-Nyertem!! -ért a sarokhoz Lou.
-Jólvan... -forgatom meg a szemem- Viszont mostmár kocogjunk haza, fél 10 van...a többiek kezdenek ébredezni.
Éppen kocogtam a barátom mögött, mikor egy fiú utánam fütyült. Én nem foglalkoztam ezzel, Loui annál inkább.
-Ez neked vagy nekem szólt? -kérdezte vigyorogva.
-Szerintem a te formás hátsódat nézte meg. -nevettem el magam.
 

~otthon~

*Louis szemszöge*

-Nagyon furcsát álmodtam éjszaka... -szólal meg hirtelen Ash.
-Ömm... észrevetted, hogy most értünk haza, úszva az izzadságban? Neked ilyen helyzetekben az álmaid jutnak eszedbe? -piszkáltam nevetve.- Amúgy meg.... enyém a fürdő! -kiáltottam és bevágtam az ajtót. Helyesbítek... nekivágtam az ajtót. Ash-nek, aki utánam futott. Nekivágtam. Megint.
-Déjá Vu (akik nem rendelkeznek elég intelligencia hányadossal ahhoz, hogy ismerjék ennek a szónak az értelmét, azoknak itt egy link: http://pszichologia.blog.hu/2006/12/04/deja_vu_kutatas_varatlan_fordulata
 ez /talán túl/ részletesen és kifejtve írja le) érzésem van! -nevetett fel Ash, a fejét fogva.
-Ez fájhatott. -jött oda Kim is.
-Kim...jó, hogy látlak. -mosolyog Liam- Beszélhetnénk?
-Fel kell díszítenünk a házat!!! Kim, Liam... ha kibeszélgettétek magatokat, csatlakozzatok hozzánk! -kezd intézkedni Sam.

*Kim szemszöge*

Mikor elindultunk Liam-mel, még láttam, hogy Danielle a barátjára mosolyog biztatóan. Vajon mit tervez velem ez a fiú?
-Kim! Szeretném, ha átbeszélnétek a dolgot Harry-vel. Nem mondom, hogy nincs igazad, mert tényleg igazad van... én csak azt akarom, hogy tisztázzátok. Tudod, hogy én vagyok a legjózanabbul gondolkodó a fiúk közül, észrevettem, hogy Harry milyen búskomor lett. 
 
Mióta szakítottatok még a Larrys hülyéskedésekhez sincs kedve.
-Liam... Én... -kezdtem el belegondolni- Azt hiszem igazad van. Nem ígérem, hogy összejövök vele, mert nem szívesen tenném... de megbeszéljük. -küldtem felé egy halvány mosolyt.
-Büszke vagyok rád! -ölelt magához, majd kiindultunk segíteni a többieknek.

~az udvaron~

*Harry szemszöge*

Kim és Liam épp most ért ki.
-Hűha!! -akadt el a szava a lánynak.
-Wow! Ez aztán nem semmi. Nagyon ügyesek vagytok! -dícsért minket Liam. Nem hiába. A ház tényleg fantasztikusan néz ki kivilágítva...és az a sok mindenféle dísz! Eszméletlen!
 
-Már meg van véve a fa és a ház is kész! Ez nagyszerű! -szólal meg Sam, aki magára vette a mindenre odafigyelő vezető szerepét a karácsonyra való készülődésben.
-Öööö.... Harry, beszélhetnénk? -kérdezte tőlem Kim feszengve.
-...Aha. -válaszolok, majd elindulunk a házba. Érzem a kíváncsi tekinteteket a hátamon. 

~Harry szobájában~

-Hazza... asszem át kell beszélnünk a dolgokat. -kezdi a lány.
-Oké. Kezdd te... mondd el, hogy mit gondolsz. -biztatom. Nem kell sokáig, mert egyből nekem esik és csak úgy sorolja az indokokat... látszik, hogy készült.
-Figyelj... -kezdtem.
-Nem, nem figyelek... Nem elég, hogy kavartál Caroline-nal, de még itt adod mindenkinek a világfájdalmas arcod.
-De nem én végeztem a kapcsolatunkkal, nem én modtam ki, hogy vége... én még folytatni akartam.
-NE PRÓBÁLD MEG RÁM KENNI! -tagolta és  minden egyes szónál megbökte a mellkasom mutatóujjával. Az ötödik szó után meguntam böködését (különben is, szerintem már egy kisebb lyuk van azon a ponton... amilyen hegyes körmei vannak) és megfogtam a kezét. 
 
Nem húzta el egyből. Én megragadtam az adandó alkalmat és megcsókoltam. Úgy ahogy még soha. Ebben a csókban benne volt fájdalmam, félelmem, szeretetem és törődésem vegyítve. A csók után ránéztem. Gyönyörű szemei csillogtak... Csak ennyit kérdeztem:
-Akkor jössz velem haza 26-án? -ő csak lelkesen bólogatott és rám nézett azzal az imádni való mosolyával. Nem kellett szó, mindketten tudtuk úgy is... szeretjük egymást, és nem tudunk elszakadni a másiktól.
Ebben a gyönyörű pillanatban Zayn dugta be a fejét az ajtón:
-Akkor együtt vagytok, ugye? -kérdezte meg pofátlanul és szélesen vigyorgott. 
 
Kim csodálkozó tekintetére felelve csak ennyit mondott:
-Említettem már, hogy kíváncsi vagyok?
-Éppen ideje volt megtudnom. -jegyezte meg Kim, majd hozzám bújt. Így mentünk vissza, hármasban.

~később~

*Sam szemszöge*

-Ki szeretne elkísérni engem ultrahangra? Azt mondta az orvosom, hogy ma menjek be. -szólaltam meg kicsit pánikolva az egész ügy miatt.
-Természetesen veled megyek drágám, vedd a kabátod! -indul meg a férjem és vele együtt Zayn is, aki megsajnált így ragaszkodott hozzá, hogy jöjjön és támogasson engem. Mivel Zayn is jött, ezért már a barátnője is. Brooke beült a volán mögé, és elhajtottunk.
 
 Vajon mit fog mondani az orvos?  Szerintem nem csak én aggódok...