2012. november 18., vasárnap

15.fejezet by: Eszti

*Sam szemszöge*

Nagyon aranyos volt mindenki, de azért Niallel még tisztáznunk kell egyet s mást legfőképpen a kapcsolatunkról.....

*Naill szemszöge*

Nagyon örülök, hogy Sam megbocsátott (igaz még csak ideiglenesen), de nekem már ez is nagyon sokat számít.
Úgy gondoltuk elmegyünk pizzázni. Mindenkinek tetszett az ötlet úgyhogy nem késlekedtünk. Rögtön indultunk.
Mindenki rendelt egy pizzát magának. Azaz a csajok csak egyet rendeltek. Hogy lehet ilyen keveset enni?? Én már régen éhen haltam volna. 

*Liam szemszöge*

Itt vagyunk a kedvenc pizzázómban és várjuk a pizzáinkat. Zayn tengergyümölcsei pizzát, Harry hawaii - t, Louis kukoricás, sajtos, sonkás, paradicsomosat, Niall egy pepperónis,paradicsomos,hagymás, sajtos családi pizzát, a csajok egy négy sajtosat, én pedig egy sima paradicsomos, sajtos, sonkásat. Ja és Louis természetesen kért rá egy kis répát is...

*Zayn szemszöge*

Éppen hozzák a pizzáinkat. Hmm... nagyon jó illatunk van. Egyszer csak megbotlik a pincér egy szék lábában és repül a repül a pizza. Na és hol landol? Hát persze, hogy az én szuperül beállított hajamon... Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. A többiek persze nagyon viccesnek találták, de én egyáltalán nem.
-Nagyon jól áll a pizza a fejeden - kaptam a megjegyzést Louistól - nekem is kell egy.
-De vicces itt valaki... - mondtam nagyon "kedvesen".
Felálltam és mentem a WC-be újra beállítani a sérómat. Szerencs, hogy mindig van nálam egy kis hajzselé....

*Harry szemszöge*

Ez a kis pizzás incidens nagyon feldobta a hangulatot. Szegény pincér nagyon szégyelli magát, mert bizonyára ő is tudja Zayn - nek mennyire fontos a haja.
Ahogy elnézem Sam még nem bocsátotta meg teljesen a tegnapi kis incidenst. Igazából nem csodálom, bennem is lennének kétségek, hogy mi történt valójában. Ha jól tudom a pizzázás után elmennek egy kicsit sétálni kettesben és megbeszélik ezt az egészet. Még jó, hogy nem velünk történt ez az egész. Azt nem éltem volna túl.

*Louis szemszöge*

Mire Zayn visszaért már meg is érkezetek a pizzáink. Igaz ez kb. 15 perc volt. Nagyon finom volt a répás pizzám. A többiek csak szörnyülködtek (főleg Ash), hogy hogy lehet ennyire elrontani egy pizzát, de ők nem érthetik meg, hogy a répa mennyire de mennyire finom.

*Niall szemszöge*

Miután megettük a pizzát (ami nagyon finom volt) Niall-el elmentünk sétálni és rendezni a dolgokat.
-Szóval drága Niall, ki a teljes igazsággal! Mire véljem ezt a mondatot: Ma este menjünk...senki se fog rájönni, legalábbis remélem, hogy Sam végképp nem! - kérdezte Sam.
-Jajj, Sam, Kimmel akkor csak azt beszéltük meg, hogy hogyan lepjünk meg téged a szülinapodon. Este akartunk elmenni és megvenni az ajándékodat. Ennyi volt az egész.
-Ennyi???
-Igen, se több, se kevesebb. Akkor megbocsátasz?
-Hát... persze - és megcsókolt.

-Ja és lehet még egy kérdésem? - kérdezte.
-Persze, mi lenne az?
-Mit keresett a szobánkban egy kinyitott bicska??
-Mi?? Azt otthagytam?
-Igen, de mire kellett??
-Hát az úgy volt... hogy egy kicsit eszegettem a szobában
-De miért nem a konyhában ettél, senki nem kérdezte volna, hogy miért eszel?
-Az túl egyszerű lett volna - mondtam és elmosolyodtam - nem ülünk le egy kicsit a fűbe?
-Deee - mondta nagy mosolygással az arcán.

*Sam szemszöge*
Itt ülünk a fűben és nézzük a felhőket amikor megcsörren a telefonom és el kezd szólni az Everything About You.

-Szia Kim!

-Hello! Gondolom nem a legjobbkor hívlak, de nagyon fontos. Éppen a bekapcsoltuk a tv-t és kiket látunk kézen fogva járni, aztán a fűben ücsörögni? Hát titeket.
-Úristen! Köszi Kim, hogy szóltál.
-Nincs mit.
-Niall, a sajtó a nyomunkban van. Mi megyünka tv-ben, most szólt Kim. Légyszíves menjünk haza.
-Persze, azonnal menjünk.
Elkezdtünk hazafelé sétálni. Gondolom rájött a sok riporter és lesifotós, hogy tudunk róluk és elkezdtek csörtetni utánunk. Mi erre futni kezdünk. Még jó, hogy jártam atlétikára. Ennek ellenére a nyomunkban voltak és végik követtek minket.

Nagyon kiborultam. Szerencsére nem voltunk messze a házunktól. Gyorsan berohantunk és egy kellemetlen meglepetés várt minket...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése