32.Fejezet by: Heni

*Danielle szemszöge*

Most egész jó itt a hangulat, ugyanis Sam és Niall is megfogadta, hogy visszatérnek önmagukhoz, és ha Zayn is jól lesz, minden úgy lesz mint a régi szép időkben... :)
Nekem csak egy furcsa van, miért ragaszkodik mostanában Kim ennyire Zayn-hez? Harry-t elfelejtette volna? Ez kezdd egyre furább lenni....

~a kórházban~

*Zayn szemszöge*

Kinyitom a szemem és egy idegen arcot látok magam előtt... ki ez a lány?

*Ash szemszöge*

Nagyon megijedtem, mert ott álltam az ablak előttés egyszer csak hallom, hogy Zayn mocorog.... Nagyon megörültem, mert így már nem hibáztattam magam annyira.

- Szia Zayn!- szólítottam meg félénken.

-Te meg ki vagy?-kérdezte.

-Hát nem ismersz meg??Én vagyok az Ash...-válaszoltam, de mivel nm értettem az egész helyzetet ezért gondoltam jobb ötlet, ha szólok az orvosnak.

Pár percen belül már az orvossal együtt jöttem vissza. Kiderült, hogy lehetséges, hogy Zaynnek amnéziája van. Annyira rosszul éreztem magam, hogy miattam lehet, hogy Zayn soha nem fog már emlékezni a régen történtekre.

- Elnézést doktor úr, tudna nekem segíteni?-kérdeztem.

- Persze, mond csak nyugodtan...

-Hát...szóval azt szeretném megkérdezni, hogy mivel tudok Zaynnek segíteni abban, hogy újra emlékezzen a dolgokra?

-Igen....azt kellene tenned, hogy ha már jobban felépül akkor elmész vele azokra a helyekre ahol valami jó élményben volt része....talán ez segíteni fog, de amíg nem mehet ki addig csak annyit tehetsz, hogy a többi barátját is idehívod, és fényképeket mutogattok neki, meg beszélgettek vele.....ilyesmiket lehet tenni.

-Renden...és nagyon köszönöm a segítséget!

*Brooke szemszöge*

Épp az előbb beszéltem Kimmel, és azt mondta, hogy most fognak elmenni a vérszerinti anyánkhoz, mert már azt is tudják, hogy hol lakik. Csak az a baj, hogy én itt már tök jól beilleszkedtem, és nem nagyon szeretnék visszamenni Los Angelesbe, bár annyiba lehet, hogy jó lesz, hogy akkor talán visszaköltözhetek az igazi anyámhoz és nem kell nevelőszülőknél laknom.

*Sam szemszöge*

Nemrég hívott Ash, hogy menjünk be a kórházba, mert felébredt Zayn. Ennek nagyon örültünk, de annak nem, hogy amnéziája lett.

Amikor odaértünk rögtön felmentünk a 2.emeletre, ahol már Ash és Zayn várt minket. Nagyon sok képet hoztunk, hogy ezzel is segítsük Zayn felépülését.

Már kb. 2 órája csak fényképeket nézegettünk, meg beszélgettünk, és már nagyjából ment is a nevünk Zaynnek. Szerencsére azt mondta az orvos, hogy mivel már javult az állapota hazavihetjük.

~másnap~

*Louis szemszöge*

Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Zaynnel a Vidámparkba, mert amikor ott voltunk akkor nagyon jól érezte ő is magát. Egy valamiben biztosak voltunk...attól még, hogy nem nagyon emlékezett a múltra, azért még mindig szerette a hullámvasutat és a break dancet. Annyira fel akart mindenre ülni, mondván, hogy ő még sosem ült ilyeneken,hogy szegény taccsolt egyet a dodgemnél, de szerencsére nem én ültem mellette, hanem Kim. És ugyebár már elég jól ismerem Kimet, és szerintem nagyon furcsa mostanság, 

mert a hányásra is elkezdett fújjogni, meg szidni Zaynt pedig szegény igazán nem tehet semmiről....

*Ash szemszöge*

Délután már Zayn egészen képbe volt a dolgokkal....Niall ötlete az volt, hogy menjünk el a Nando's-ba enni, azzal az indokkal, hogy mivel ott sokszor ettünk hátha az is segít a visszaemlékezésben.

*Brooke szemszöge*

Éppen a Nando's-ban ettünk, mikor egyszer csak rezgett a telóm....nem tudtam, hogy miért.....mikor megnéztem láttam, hogy egy sms volt Kimtől.

"Most azonnal Los Angelesbe kell jönnöd....legkésőbb a 6 órási járattal...a srácoknak mond azt, hogy elmész meglátogatni Harryt, mert már nagyon hiányzik...

Siess!

Kim"

Gyorsan visszamentem a többiekhez, hogy ne legyen feltűnő, hogy mennyi ideig vagyok "wc-n". Az órámra pillantottam, és láttam, hogy 2:57 perc van. Ennek nagyon megörültem, hiszen még van időm összepakolni a cuccaim.

*Sam szemszöge*

Éppen a vacsit kezdtem összedobni, mikor hallom, hogy valaki jön le a lépcsőn.

-Ki vagy?-kérdeztem.

-Kim.

-És mijáratban vagy errefelé?-kérdeztem kíváncsian.

-Hát éppen menni készülök...-felelte.

-És mégis hova mész fél 6-kor, ha szabad megtudnom?

-Igen, szabad megtudnod, mivel nem titkos...

a 6-os repülővel megyek meglátogatom Harryt, mert már nagyon hiányzik.

-Rendben, akkor én nem is tartalak fel tovább- mondtam, majd búcsúzólul még megöleltem.

*Kim szemszöge*

Már hajnali 5 van és Brooke még sehol...remélem nem történt semmi baja. Reggel fél 7-kor kaptam egy sms-t Brooketól...

"Szia!

Már itt vagyok Los Angeles nyugati részén, te hol vagy? Amúgy én is utána néztem a anyánknak....remélem ugyanazt találtuk...

Siess a válasszal!

Brooke"

Gyorsan meg is írtam neki hogy Hollywoodban vagyok...

*Brooke szemszöge*

25 perc múlva már találkoztam Kimmel, és együtt indultunk az anyánkhoz.

Mikor kijöttünk a házából kb egyszerre sikítottunk egyet.

-Te jó ég! Liam Payne a féltesónk! Híresek vagyunk!-ordította Kim.

-Az ám!

-Asszem felhívom a csajokat és elújságolom nekik, hogy Liam a féltesóm.

-Oké...én is elmondom a barinőimnek...

~később~

*Ash szemszöge*

Most nagyon haragszom Kimre, hogy nem mondta el, hogy van egy ikertesója, és ráadásul majdnem 2 hónapig titkolta előttünk, holott elvileg a legjobb barátnői vagyunk...

*Kim szemszöge*

Elég furcsán fogadta Ash és Sam, hogy Liam a féltesóm....de azért remélem nem fognak nagyon haragudni rám, hogy nem mondtam el az igazat már a legelején....