30.fejezet by: Eszti

Hello mindenkinek!

El se hiszem, hogy elértük a 30. fejezetet. :D Nagyon köszönjük azoknak, akik olvassák a blogunk. Meg szeretnénk kérni Titeket, hogy a bloggal kapcsolatos véleményeiteket írjátok le nekünk kommentbe. Nagyon örülnénk neki. :)

Gondolom mindenki nagyon várta már, hogy megjelenjen a Take me home. :) Szerintem szuper lett ez az album is.

Egy kis ízelítő belőle:<3

További jó olvasást a következő fejezetekhez! :) <3

~****~

*Ash szemszöge*

Annyira jó itt lenni kettesben Louissal. Bár szerintem a srácok tuti nagyon mérgesek ránk, hogy csak úgy felszívódtunk...

Éppen a konyhában dobtam össze a vacsit mikor valaki csöngetett.....
-Kinyitnád? - hallottam Lou kiáltását.
-Hát, persze... - mondtam nem túl lelkesen.
Kinyitottam az ajtót és egy nagyon nem várt személy állt előttem.
-Szia Ash! - modta.
-Jó napot Mrs. Madison!
-Sam itt van?
-Öööö... jelenleg nincs, de jöjjön beljebb.
-Köszönöm - mondta, majd becsuktam utána az ajtót.
Nagyon meglepődtem. Miért jött el Londonba? Hogy talált meg minket Louval? Hol van most Sam, mit mondjak? röpködtek bennem a kérdések, sajnos válaszok nélkül. Gondolataimból Sam anyukája zökkentett ki.
-Szóval, Samet hol találom?
-Hát... azt pontosan nem tudom, de hogy talált ide? És miért jött el Samhez?
-Az most lényegtelen, hogy hogy találtunk ide. Azt, hogy miért majd Samnek szeretném először elmondani.
-Értem. Felhívom Samet.

*Sam szemszöge*

Éppen a Nando's -ban eszünk és tippelgetünk, hogy hol lehet a gerlepárunk...

Nagyban kajálunk mikor elkezd üvölteni az Everything about you.

A képernyőn Ash neve szerepelt. Nagyon megörültem,hogy végre beszélhetek vele... Persze nem a kedves, aranyos Sam vette fel a telefont, hanem a dühös, ideges.
-Hol a francban vagytok? - kérdeztem köszönés helyett.
-Neked is szia! Az lényegtelen, hogy hol vagyunk... - kezdte, de én a szavába vágtam.
-Mi az, hogy lényegtelen? Mi itt izgulunk és találgatunk, hogy hol a francban lehettek. Nektek persze ez lényegtelen ugye? - kérdeztem nem a legkedvesebb stílusban.
-Megengeded, hogy befejezzem a mondatot?
-Mondjad, de jól gondold meg, hogy mit mondasz, mert nagyon pipa vagyok rátok.
-Szóval, először is bocsi, hogy eltűntünk. Ezt még majd megbeszéljük. Másodszor pedig 10 perc múlva találkozzunk a parkban a nagy tölgyfa alatt. Ne kérdezd, hogy miért csak gyere/tek oda. Majd meglátod - mondta és kinyomta mielőtt meg tudtam volna szólalni.

-Srácok - fordultam a többiek felé - indulunk. 10 perc múlva a parkban kell lennünk.
-Oks... - mondta Niall nem túl lelkesen. Nem szereti ha megzavarják kajálás közben.

*Kim szemszöge*

A kapott infó birtokában folytattuk a keresést. Az embernek (aki az egykori házunkban lakik) igaza volt. Nem találtunk Anne Walker nevű nőt. Csak pár gyerekkori képről tudtam beazonosítani egy bizonyos Anne Payne nevű nőt. Nem biztos, hogy ő az anyám, de ennek a nőnek 1993 - ban született a fia úgyhogy teljesen megfelel a hallottaknak. Harryvel épp holnap indulunk, hogy felkeressük az anyámat. (ha ő az) Remélem végre fény derül mindenre...


~parkban~

*Liam szemszöge*

Mi már itt vagyunk. Louisék persze még sehol, de ez rájuk vall...
-Hol a francban vannak? - kérdezte Zayn idegesen.
-Fordulj meg és meglátod - mondta Niall.
-De ki a harmadik alak? - gondolkodtam hangosan.
-Anya? - kérdezte Sam mikor odaértek hozzánk - Te mit keresel itt?
-Jajj, Samantha. Annyira sajnálom.
-De mit?
-Üljünk be egy kávázóba és ott mindent elmondok - mondta Sam anyja nyugtalanul.
-Rendben - mondta Sam - srácok köszi, hogy elkísértetek, de nyugodtan menjetek haza.
-Én veled tartok - mondta Niall - persze csak ha nem baj?
-Anya, Niall velünk jöhet?
-Hogy kicsoda?-kérdezett vissza értetlenül.
-Jajj, de feledékeny vagyok. Be se mutattam őket. Zayn, Liam, Louis és Niall, a barátom.
-Ááá... már értem. Felőlem jöhet.
-Na jó, akkor mi szerintem menjünk HAZA - mondtam és az utolsó szónál Ashre és Loura nézetem.

~a kávázóban~

*Niall szemszöge*

-Na jó, szóval mi az oka, hogy újra láthatlak? - kérdezte Sam miután rendeltünk.
-Sajnálom, hogy ilyen okkal látogatlak meg, de jogod van tudni, hogy mi történt - mondta Mrs. Madison.
-Ajajj... ez nem hangzik túl jól.
-Hát nem, nagyon nem -mondta és legördült egy könnycsepp Sam anyja arcán.
-Anya, mi történt? Mondjad már! - mondta Sam nyugtalanul.
-Pár napja apád elment egy üzleti útra. Amikor szálltak be a repülőgépbe azt éppen üzemanyaggal töltötték meg. Nem lehet tudni, hogy mi történt, de a repülő felgyulladt. Apád éppen akkor szállt fel így van rá esély, hogy túléli - itt már patakba folytak a könnyei.

-Mi? Hol van apa? Mi az, hogy van rá esély, hogy túléli? Ő nem halhat meg! Nem, nem lehet igaz - itt már Sam is zokogott.
-Menjünk haza! - mondtam. Csak én tudott ebben a helyzetben ésszerűen gondolkodni így fogtuk magunkat és hazamentünk.

*Zayn szemszöge*

Nagyban tv-zünk mikor hirtelen benyitnak Samék. Sam köszönés nélkül felrohan a szobájába, utána az anyja és Niall.
-Hát itt meg mi történt? - kérdeztem.
-Jó kérdés... - válaszolt Ash.

*Sam szemszöge*

Nem, nem lehet igaz. Miért velem? miért pont velem? Kavarogtak bennem a gondolatok. Kiültem az ablakomba fülessel a fülemben és ott zokogtam miközben néztem a csillagokat az égen és hallgattam a zenét...